Sotetseg es a feny

Te vagy nekem a sotetsegben a feny,
Ami engem eltet az mar csak a remeny.

Szepseged es illatod, szivem orokre elvarazsolta,
Az eletem olyan mint csillagfeny nelkul az eg boltja.

Szivem minden percben csak erted dobban,
Amikor csak rad gondolok nagy maganyomban.

A szerelmunk parazsa soha nem alszik ki,
Lelkem erzi,hogy ujra egymasei leszunk mi.

Ugy erzem,rajtad kivul nem letezik mas,
Amikor visszajossz,el fog boditani a varazs.

Ugy erzem, megfogok halni erted,
De tudom,mindig szeretni foglak teged...